...nem az a baj, hogy változik a világ, hogy a múltat - bármilyen jó, izgalmas, édes is volt - nem hozhatjuk már vissza soha de soha, hanem az, hogy AMIKOR történt a "múlt", azt olyan rövid ideig tette, hogy az agyunkba csak apró foszlányok beégésére volt valójában idő. Az fáj MA, hogy nem emlékszünk vissza minden múltbéli eseményre, hangra, szagra, színre, hangulatra, hogy nem maradhattak meg a porcikánkban. Az fáj és az a hiányérzés amit az okoz, hogy reménytelenül, kétségbeesetten keressük azt, amiről tudjuk, hogy nem fogjuk megtalálni. Abba fájdul bele a szívünk, hogy nem tudjuk felidézni pontosan a múltat. Hiányzik valami; elvesztettünk valamit. Elveszteni egy ilyen valamit pedig olyan, mintha az ember egy kicsit meghalna. Az idő rövid volt.
Számos BLOGOT írok. Ezek között van, amelyik nem publikus, s néhány, amely igen. Van, amelyet újra kezdtem, s van, amelyik történetmesélése még várat magára.
Mondják, egy kép többet elmond, mint száz szó. Szeretek fotózni, bár nem tartom magam nagy fotósnak. Sok ezer képet készítettem, ezekből mutatok néhányat.